A Körtelevélbolha a körte egyik legveszedelmesebb kártevője

 A körte legveszélyesebb kártevője a körtelevélbolha. Fertőzés esetén a levelek a keletkező mézharmattól ragacsosak lesznek, majd idő előtt lehullanak, a termés pedig nem nő meg rendesen, deformálódik, gyorsan megromlik.  A kártétel nyomán másodlagos fertőzések jelennek meg, pl. vírusbetegségek. Gyakran látható a károsodott részeken penészgomba, főleg korompenész, de más Aspergylus fajok is.

Nálunk megjelenő kártevők a nagy körtelevélbolha (Psylla pyrisuga), a Közönséges körtelevélbolha (P. pyricola), valamint a legjobban károsító füstösszárnyú körtelevélbolha (P. Pyri).

A körtelevélbolha kártétele nyomán megtelepedett korompenész a levélfonákon.

A körtelevélbolhák életciklusa

Az apró kártevők 2-4 mm nagyságú, zöld, vörösbarna, fekete színű rovarok. Szárnyuk áttetsző. Az 0,5 mm átmérőjű peték világos sárgák, hosszúkásak, kis nyúlvánnyal. A lapított lárvák világosbarnák, vagy sötétsárgák.

A körtelevélbolhák imágó alakban telelnek át a kéregrepedésekben, a lehullott levelek alatt. Az áttelelő példányok számát ritkíthatja a tartós téli hideg. Az áttelelt rovarok tojásaikat eleinte a vesszőkre, rügyekre helyezik, majd lombfakadás után a fiatal hajtásvégekre, illetve a virágbimbókra rakják. A lárvák kelése jóval a virágzás előtt megkezdődik. A tömeges tojásrakás után a kikelt lárvák szívogatással károsítanak. Teljes kifejlődésükig öt lárvastádiumon mennek keresztül. Kora tavasztól késő őszig, egészen a fagyok beálltáig aktívak. Évente akár 5-6 nemzedékük is kifejlődhet.

Körtelevélbolha imágó. Fotó: Bayer Crop Science

 A kémiai szerekkel szemben rezisztenssé válnak, ezért fontos az alternatív, vegyszermentes védekezés!

Ökológiai védekezés körtelevélbolhák ellen

Első lépés az ellenálló fajták kiválasztása. Míg a Vilmos körte érzékeny, a nyári kálmán körte kevésbé károsodik (viszont varasodásra fogékony!). Az ázsiai nashi (japán körte), a Harrow Sweet szintén ellenállóak.

Tenyészidőben fontos a harmonikus tápanyagellátás. A körte június közepe és július vége között igényli a leginkább a tápanyagellátást. Fontos a zöldmetszés és a hajtásválogatás előnyben részesítése a nyugalmi állapotba végzett metszéssel szemben. A lehullott levelek össze kell gyűjteni.  Az öntözésre is oda kell figyelni, mivel a túlzott vízadagolás fokozott hajtásnövekedést eredményez, és ez kedvező feltételeket teremt a levélbolhák szaporodásához. Egy ökológiailag egyensúlyos kertben szaporodásuk a fertőzési szint alatt kordában tartható természetes ellenségeik (pókok, katicabogarak, virágpoloskák) jelenlétének köszönhetően.

Az olajos szerek vékony filmet képeznek, és a rovarok légzését gátolják, valamint segítik a permetszer szétterülését. A virágzást megelőző kétszeri olajos (pl. vazelinolaj) permetezéssel késleltethető a kártevők tojásrakási ciklusa. A növények felületéről a rovarok testére került porszemcséket a rovarok az öntisztogatás során lenyelik és azok az emésztőrendszerükbe érve, a vízelvonó hatásuk következtében okoznak mortalitást. Minél kisebb méretű a porszemcse, annál nagyobb a mortalitási (halálozási) arány. A mediterrán országokban, ökológiai gazdálkodásban sikerrel alkalmazzák a vízoldható formában tartott kaolint (porcelánföld), ez egy víztartalmú alumínium-szilikát. Növényvédőszerként kapható például a Surround WP, vagy a Cutisan.

A körtelevélbolha elleni vegyszeres a védekezés a téli végi lemosópermetezéssel indítjuk, illetve akkor kezdjük el, amikor a tojások 40-50 %-a már sárga színű, azaz kelés előtti állapotban vannak. Hatékony a védekezés akkor is, amikor a fiatal lárvák még túlsúlyban vannak. A szappanos permetlevek (káliszappan) nagyon hatásosak a lárvák ellen, de a felnőtt egyedek számát is csökkentheti, a peték azonban pusztíthatók el ilyen módon.

Védekezés rovarirtó szerekkel

Tudni kell, hogy az atkaölő szerek többsége tíz fok alatt kevésbé hatékony. Olyan rovarirtó szert használj, amely nem tesz kárt a levélbolhákkal táplálkozó rovarokban. Hatékonyak a kitinszintézis gátló rovarölő szerek. A levélbolha immunis egyes piretriod alapú rovarirtó szerekre. Viszont a spirodiklofen hatóanyagú szerek (pl. Envidor) igen hatékonyak, sőt a többi hatóanyagtól eltérően, már alacsony hőmérsékleten is aktívak, és tojásölő hatással is rendelkeznek. Envidort a rezisztencia kialakulásának veszélye miatt egyszer érdemes használni, utána a következő permetezést más hatóanyagú készítménnyel ismételd meg. Envidorral virágzásban ne kezelj, mert a méhekre káros lehet.  Virágzás után, amikor már kevert populáció van a gyümölcsösben (imágó, tojás, fiatal és idős lárva stb.)  Movento-val kezelj.